Ahány olvasó, annyi olvasat. Ha egy regényben minden túlságosan egyértelmű, ha világosan látjuk, ki a bűnös, ki a jó- és ki a rosszember, gyanakodjunk: valamit rosszul olvasunk. Vagy – a regény rossz. Hiszen a jó regény finoman egymásra simuló, gyakran egymásnak ellentmondó rétegekből („olvasatokból”) épül föl,  az írók lelke pedig – mint mindannyiunké, ha elég őszinték vagyunk magunkhoz – kifürkészhetetlen.

Nemrégen jelent meg egy kötetben Tolsztoj Kreutzer-szonátája és felesége, Szofja Tolsztaja Ki a bűnös c. önéletrajzi regénye. Kiváló példája a lehetséges párhuzamos olvasatoknak.

Amikor 1891-ben napvilágot látott a Kreutzer-szonáta, valóságos földindulást okozott Oroszországban. Addig senki sem ábrázolta még ilyen nyíltan a testi szerelmet. Később, a vallási fanatizmusba esett, a szexualitást végletesen megtagadó író már hallani sem akart könyvéről, mielőbb el akarta felejteni. Nem így a felesége, Szofja Tolsztaja. Ő nem tudott és nem is akart felejteni. Úgy érezte, hogy a Kreutzer-szonátában a férje megsértette, megalázta, elárulta őt. Elhatározta, hogy megírja a történetet a másik fél, az asszony nézőpontjából.

Szofjával egyébként nem bánt kesztyűs kézzel az irodalomtörténet. Hosszú ideig ő volt a bűnbak, aki megkeserítette a nagy író utolsó éveit. Jellemző, hogy a megírás után mintegy száz esztendőnek kellett eltelnie, mire megjelenhetett a Ki a bűnös. Azóta több  olyan mű is született, amely sokkal tárgyilagosabban ábrázolja a házaspár kapcsolatát. (Például: Henri Troyat: Tolsztoj élete és Alexandra Popoff: Szofja Tolsztaja élete, vagy az Aztán mindennek vége c. amerikai film.)

Egy történetet különböző nézőpontból olvasni nagyon tanulságos olvasmány, különböző nézőpontokból megírni viszont életre szóló kaland – lehet…

Lipp Tamás
http://lipptamas.hu/

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A régi családi krónikák minden fontos eseményt megörökítettek: születést, keresztelőt, házasságot, halálozást. De helyet kaptak bennük a nevezetes gazdasági események is: jelentősebb ingóságok és ingatlanok vétele, eladása, természeti csapások, nagyobb utazások leírása, lovak, kutyák, tehenek újabb és újabb generációinak számbavétele… Főleg a családi biblia végén, az üres lapokra jegyezték őket. A családi krónika demokratikus intézmény volt, nemcsak a királyok és a nemesség, de a polgárság, az iparos társadalom és a parasztság is fontosnak tartotta.

Ma, ebben a gyökereit vesztett világban különösen fontos a családi krónika feltárása, ápolása. Aki jól ismeri családja múltját, könnyebben eligazodik a jelenben is. Aki összegyűjti az elődök történeteit, hidat épít múlt és jövő között, összeköti, egymásra vetíti nemzedékek tapasztalatait, s ezzel végsősoron élni, s ha majd eljön az ideje, halni is segít.

Azért jutott mindez eszembe, mert most én is a családi krónika részleteit tanulmányozom. Nagy örömömre, alig kezdtem hozzá, Lipp-nagypapa, vagy talán még inkább felesége, született Gyurkovics Margit személyében máris egy izgalmas regényhősre bukkantam. Csak most sajnálom igazán, hogy annak idején nem jegyeztem le nagymama történeteit, amelyeket ebéd után a meleg konyhában, kedvenc nádfoteljében megpihenve mesélt.

Bizonyára önök közül is sokat fontolgatják a családi krónika lejegyzését, a fotók összegyűjtését, de nem tudják, hogyan lássanak hozzá, vagy már elkezdték, de megakadtak, esetleg már készen vannak, csak a kiadását fontolgatják. Keressenek bizalommal, mindenben szívesen segítek.

Lipp Tamás
http://lipptamas.hu/

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Internetes bejegyzések a nyelv, az írás erejéről:

Nem vagyok hű blogoló, terápiaként kezdem el, ahogy esik, úgy puffan alapon. A blogolás fél egészség. Vagy nem. Néha nagyon felizgatom magam.

Ne várd, hogy rögtön jobban érzed majd magad, lehet, hogy rosszabbul, de ezt is jegyezd le, minden változást, amit magadban tapasztalsz.

A történet, ami megtörtént veled, ha leírod, fokozódik az ereje, megteremti azt az érzést, hogy érdemes élned az életed, és hogy a rossz, ami veled történik, csak egy részed.

A blog egy barát. Olyan barát, akinek az egyetlen gondja az, ami az én gondom és aki meghallgatva elnyel mindent. Hacsak a rendszer nem omlik össze, akkor ő stabilan itt van nekem és várja, hogy elővegyem, mikor szükségem van rá. Néha úgy érzem, nincsenek emlékeim, aztán úgy, hogy egyszerre túl sok is, vagy valaki másé is itt van bennem. Végtelenül egyszerű, és végtelenül bonyolult élni. Mindenesetre, mindenki formázza a másikat, ha ismeri, ha nem. És ez ellen nem tehetünk semmit és észre sem vesszük. Nem változunk meg, csak csiszolódunk. Nem bánom. Most. Most nem…

*

A nyelv, az írás árulkodik. Mindent eláruló és megvilágító hatalma elől senki sem menekülhet. Az írás kifejezi a rejtettet, az eltitkoltat, a lelkünk mélyén lappangó érzelmeinket, vágyainkat, szenvedélyeinket, szégyeneinket, bűneinket, büszkeségeinket. Az írás terápia, az írás gyógyíthat is. Nem biztos, hogy lazít, hogy megnyugtat, néha éppen felkavar, de legtöbbször segít. Idestova fél évszázada gyakorlom már magamon.

Rengeteg, hirtelen felindulásból – főként szakításkor – indított, írásterápia című blog-torzó rejtőzik a neten. Többségüket néhány bejegyzés után magukra hagyták. Azt hiszem, ezek a fehér (na jó, színes) háttérben meghúzódó, szakítás utáni, néma történetek lennének az igazán izgalmasak. Arra bíztatok mindenkit: folytassák! Folytassuk!

Kidolgoztam egy speciális technikát, amelyet önnek is szívesen megtanítok. A személyre szabott terápiát mindig előzetes beszélgetés és a jelentkező néhány korábbi írása alapján állítom össze.

Várom jelentkezését!

Lipp Tamás
http://lipptamas.hu/

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: